A Wirecard Németország büszkesége volt: a müncheni fizetési fintech 2018-ban többet ért, mint a Deutsche Bank, bekerült a DAX-ba, és a kancellár is promótálta külföldön. A baj csak az volt, hogy a profit nagy része évek óta nagyrészt fiktív volt.
A Financial Times újságírója, Dan McCrum már 2015-től írt a könyvelési furcsaságokról, de a Wirecard ferocian védekezett, a német felügyelet (BaFin) pedig — meglepő módon — nem a céget, hanem a kritikus újságírókat és a short-eladókat vizsgálta. A „nemzeti bajnok" narratíva elnyomta a figyelmeztetéseket.
A vég 2020 júniusában jött. A könyvvizsgáló, az EY — amely több mint egy évtizede tiszta auditot adott — megtagadta a 2019-es mérleg aláírását: nem találta meg azt az 1,9 milliárd euró készpénzt (a mérleg egynegyedét), amelynek állítólag fülöp-szigeteki letéti számlákon kellett volna lennie. Hamarosan kiderült: a pénz valószínűleg sosem létezett. A Fülöp-szigeteki jegybank szerint az összeg sosem lépett be az ország bankrendszerébe.
A részvény pár nap alatt összeomlott (~98%), a Wirecard lett az első csődbe ment DAX-cég. A vezérigazgató, Markus Braun letartóztatásba került; az operatív vezető, Jan Marsalek osztrák magánrepülővel Minszkbe szökött, és máig szökésben van — a nyomozás később orosz hírszerzéshez kötötte.