A kanadai Bre-X Minerals egy garázscégből indult, és a kilencvenes évek közepén a tőzsde sztárja lett azzal az állítással, hogy az indonéziai Busangban (Borneó) a világ legnagyobb aranylelőhelyén ül. A geológusai — köztük a karizmatikus Michael de Guzman — egyre nagyobb becsléseket jelentettek: 2 millió unciából 1995-ben 30 millió, majd 60, végül 1997-ben 70 millió uncia arany lett, sőt egyesek 200 millió unciát emlegettek.
A részvény ~20 centről közel 280 (kanadai) dollárig szökött, a cég értéke elérte a ~6 milliárd dollárt. Pénztárak, nyugdíjalapok és tízezrek tették bele a megtakarításukat; a Lehman Brothers „a generáció aranyfelfedezésének" nevezte, a nagy bányavállalatok pedig egymással versengtek egy darabért. Csakhogy az egész hazugság volt. De Guzman ~2,5 éven át mintegy 61 000 dollár értékben vásárolt aranyport a helyi mosóktól, és ezzel „sózta meg" (salting) a fúrási magmintákat, hogy aranyat mutassanak.
A buborék 1997-ben pukkadt ki, amikor a leendő partner, a Freeport-McMoRan saját, „ikerfúrásokkal" végzett ellenőrzése elenyésző aranyat talált. Egy független cég, a Strathcona megerősítette: a mintákat aranyporral hamisították. A részvény pár centre zuhant, a cég csődbe ment, ~40 000 befektető vesztett mindent. De Guzman röviddel korábban a halálba zuhant egy helikopterből az indonéz dzsungel felett — máig rejtély, öngyilkosság vagy más volt-e. Felelősségre lényegében senkit sem vontak.