A LIBOR (London Interbank Offered Rate) talán a világ legfontosabb száma volt, amiről a legtöbben sosem hallottak. Jelzáloghitelek, diákhitelek, vállalati kötvények és derivatívák — összesen több száz billió (százmilliárdos nagyságrend feletti) dollárnyi pénzügyi termék kamatát határozta meg. Az ára azonban nem valódi tranzakciókból jött: egy bankpanel naponta beküldte, szerintük milyen kamaton tudnának egymástól kölcsönt felvenni, a szélső értékeket kihagyták, a maradékot átlagolták.
2012-ben kiderült, hogy a bankok évek óta manipulálták ezt a számot. Két okból. Egyrészt a kereskedők rendszeresen kérték, hogy a beadott kamatot finoman tolják el oda, ahol az ő derivatíva-pozícióik nyernek — egyetlen bázispont elmozdulás is „pár millió dollárt" hozhatott. Másrészt a 2008-as válság idején a bankok szándékosan alacsonyabb kamatot adtak be, hogy egészségesebbnek tűnjenek, mint amilyenek valójában voltak.
A botrány hatalmas volt. A Barclays elsőként egyezett ki, ~453 millió dolláros bírsággal; a vezérigazgatója és az elnöke is lemondott. A bankok (Barclays, UBS, RBS, Deutsche Bank, Rabobank) összesen több mint 9 milliárd dollár bírságot fizettek, a Deutsche Bank egymaga 2,5 milliárdot. Tom Hayes kereskedő elsőként került börtönbe. A LIBOR-t azóta megbízhatóbb, tényleges tranzakciókra épülő referenciákra cserélik.