A 17. századi holland aranykorban valami különös történt: egy virág lett a spekuláció tárgya. A tulipánt nem sokkal korábban hozták be az Oszmán Birodalomból, és divatossá vált a gazdagok kertjeiben. A legritkább, csíkos mintázatú fajtákat — mint a legendás Semper Augustus — egy vírus okozta, ami megjósolhatatlan, gyönyörű rajzolatot adott a szirmoknak.
A ritkaság és a divat felhajtotta az árakat. 1634 és 1637 között a hagymák ára elszabadult: a legdrágább példányok többe kerültek, mint egy szakképzett mesterember évi jövedelmének tízszerese, a Semper Augustus pedig állítólag elérte a 10 000 guldent — egy elegáns amszterdami csatornaház árát. Mivel a hagymák a földben voltak, valójában határidős piac alakult ki: az emberek olyan hagymákra kötöttek szerződést, amelyek még ki sem hajtottak, és egy nap alatt akár többször is továbbadták őket. Pékek, kovácsok és kőművesek hagyták ott a mesterségüket, hogy tulipánnal kereskedjenek.
Mindenki abban hitt, hogy mindig lesz, aki többet fizet — a klasszikus „greater fool" logika. Aztán 1637 februárjában, egy haarlemi árverésen egyszer csak nem jelentek meg a vevők. A bizalom egyik napról a másikra elpárolgott, az árak összeomlottak, a szerződéseket vita övezte, és sokan tönkrementek. A gazdasági kár valószínűleg kisebb volt, mint a legendák állítják, de a tulipánmánia azóta is az irracionális tömeghangulat jelképe.