2015 januárjában a piac úgy kezelte a svájci frankot, mint egy szabályozott, unalmas devizát: a Svájci Nemzeti Bank (SNB) évek óta védte az EUR/CHF 1.20-as szintjét, és a kereskedők nagy része elhitte, hogy ez „tartós fal". Néhányan olyan pozíciókba mentek, ahol a CHF gyengülésére fogadtak — szinte ingyen pénznek tűnt.
Aztán 2015. január 15-én reggel az SNB váratlanul ejengedte a szintet. Minden előzetes jelzés nélkül, bejelentés nélkül. A CHF percek alatt 30%-ot erősödött az euróval szemben — olyan mozgás, amit normál körülmények között hónapok vagy évek alatt lehetett volna látni. A kereskedőknek nem volt idejük reagálni.
Az addig „kis kockázatú" pozíciók egyszerre lettek életveszélyesek. Nem csak spekulánsok sérültek: brókercégek, hedge fundok, retail számlák is, mert a stop megbízások nem ott teljesültek, ahol a képernyőn „kellett volna" — a piaci rés annyira nagy volt, hogy az automatikus védelem nem működött. Az FXCM nevű brókercég 225 millió dolláros veszteséget szenvedett egyetlen nap alatt, és csak vészfinanszírozással kerülte el a csődöt.
A legkeményebb tanulság nem az, hogy a jegybankok néha meglepnek. Hanem az, hogy a likviditás nem lineáris: amikor mindenki egyszerre akar kijönni ugyanazon az ajtón, az ajtó egyszerűen eltűnik. A „szinte biztos" jegybanki védelem egy percig sem tartott, ha az SNB úgy döntött, hogy feladja.