A nyugdíjalapok világában van egy logika: a kötelezettségeket — a jövőben fizetendő nyugdíjakat — próbálod „illeszteni" a portfólióhoz. Az LDI (liability-driven investment) erre kínált megoldást: hosszú lejáratú kötvényekkel és kamatderivatívákkal csökkenteni a kamatkockázatot. Ha a hozamok esnek, a kötelezettség értéke nő, de a kötvényportfólió is nő — így ki van egyenlítve.
A stratégia évtizedekig jól működött alacsony kamatkörnyezetben. A brit nyugdíjalapoknál a derivatív kitettség elérte a 1,5 billió fontot. A gond akkor jött, amikor 2022 szeptemberében Liz Truss kormánya váratlan adócsökkentő csomagot jelentett be, és a brit állampapír-hozamok napok alatt historikus mértékben ugrottak.
A derivatív fedezet hirtelen óriási margin callt generált — az alapoknak rövid idő alatt készpénzt kellett előteremteniük. Mit adsz el gyorsan, ha készpénz kell? Kötvényt. Csakhogy ha az összes brit nyugdíjalap egyszerre adja el az állampapírokat, a hozam még jobban emelkedik, ami újabb margin callt generál. Öngerjesztő spirál indult el, amely az angol állampapírpiacot a teljes összeomlás szélére sodorta.
A Bank of England kénytelen volt beavatkozni és állampapírokat vásárolni — pont az ellentétét annak, amit az inflációellenes monetáris politikája diktált volna. A „jó" fedezeti rendszer is összeomolhat, ha a mozgás gyorsabb, mint amire tervezték.