1720-ban a londoni City-t a South Sea Company részvénye lázba hozta. A céget 1711-ben alapították, elsősorban a brit államadósság kezelésére, cserébe monopóliumot kapott a spanyol Dél-Amerikával folytatott kereskedelemre. Üzleti terve valójában alig volt — de a hype és a kávéházi pletykák felhajtották az árat: a részvény az év eleji ~128 fontról áprilisra ~320-ra, nyárra pedig közel 1000 fontra szökött.
A korszak egyik legnagyobb elméje is belekeveredett: Sir Isaac Newton, a Pénzverde igazgatója. Newton korán beszállt, és okosan ki is szállt 1720 tavaszán, ~100%-os, mintegy 7000 fontos nyereséggel — látta, hogy a piac elszállt. De ahogy az árfolyam tovább emelkedett és mindenki gazdagodott körülötte, engedett a FOMO-nak, és közel a csúcson visszavásárolt, jóval nagyobb tétben.
Ősszel a buborék kipukkadt. A részvény a csúcs negyede alá zuhant, ezreket tett tönkre, és magával rántotta a tágabb piacot. Newton állítólag mintegy 20 000 fontot bukott — mai értéken több millió fontot —, és a hagyomány szerint élete végéig nem tűrte, hogy a South Sea-t megemlítsék a jelenlétében.
A neki tulajdonított mondat máig él: „Ki tudom számítani az égitestek mozgását, de nem az emberek őrületét."