Volt idő — különösen 2012 és 2017 között —, amikor a volatilitás „eladása" stabil pénznyomdának tűnt. A VIX éveken át historikus mélypontokon tartózkodott, a piac szinte egyenletesen emelkedett, és a vol-short stratégiák — amelyek az alacsony volatilitás fennmaradására fogadtak — napról napra kis nyereséget termeltek.
Termékek születtek rá: az XIV (inverse VIX ETN) és a SVXY (short VIX ETF) tömegessé váltak. A retail befektetők is megvehették. Mindenki látta a múltbeli hozamokat: szép, egyenletes emelkedő görbe, minimal drawdown. Sokan nem értették pontosan a mechanikát — csak azt látták, hogy működik.
A baj a payoff görbében volt, ami aszimmetrikus: vol-short eladásakor napról napra kapsz kis prémiumot, de ha a volatilitás hirtelen ugrik, a veszteség nem lineáris, hanem exponenciális. Amikor 2018. február 5-én a VIX egyetlen nap alatt megduplázódott — a legnagyobb egynapos VIX-ugrás a történelemben —, az XIV egyetlen éjszaka alatt 90%-ot veszített. Másnap reggel megszűnt létezni.
Az egész mechanizmus önmagát erősítette: ahogy a VIX emelkedett, a short vol termékeknek automatikusan VIX futures-t kellett venniük a rebalancing miatt — ami tovább hajtotta fel a volatilitást. Akik azt hitték, hogy a „kis napi profit" valódi kockázatmentes hozam, azok egyetlen nap alatt elveszítették az évek alatt összegyűjtött nyereményt és a tőkét is.