A befektetők szeretik azt hinni, hogy vannak örök keretek: milyen a pénz, mihez van kötve, mit jelent a dollár. A Bretton Woods rendszerben — amely 1944-ben jött létre — a dollár az aranyhoz volt kötve (35 dollár per uncia), a többi deviza pedig a dollárhoz. Ez volt a világ monetáris alapja közel három évtizeden át.
1971. augusztus 15-én Richard Nixon vasárnap este televíziós bejelentést tett: az USA felfüggeszti a dollár aranyra való átválthatóságát. A döntés váratlan volt — a világ többi jegybankja nem tudott felkészülni. A Bretton Woods rendszer de facto összeomlott.
Ami ezután következett, az nem „egyik napról a másikra" volt katasztrófa, de a játékszabály megváltozott. A devizák lebegni kezdtek egymáshoz képest, az infláció az 1970-es években elszabadult, az arany ára 35 dollárról végül 800 dollár fölé ment. A régi modellek, amelyek a stabil rendszerre épültek, hirtelen rossz térképpé váltak — különösen a hosszú lejáratú kötvénytartók számára, akik az infláció miatt reálértékük nagy részét elveszítették.
A Nixon shock azt mutatja meg, hogy a legnagyobb kockázat néha nem egy rossz részvény, hanem egy megváltozott rendszer. Ilyenkor a portfólió szerkezete — duration, FX-kitettség, commodity hedge, reáleszközök aránya — többet számít, mint az egyedi részvénysztorik.