1990-ben a font belépett az európai árfolyam-mechanizmusba (ERM), amely a fontot szűk sávban tartotta a német márkához kötve. A probléma az volt, hogy a font túl magas árfolyamon lépett be: a brit gazdaság gyengélkedett, az infláció magas volt, miközben a német újraegyesítés utáni magas német kamatok az egész rendszert feszítették. A piac tudta, hogy a font túlértékelt — és a kormány is tudta. A rögzítést egyedül az tartotta fenn, hogy a kormány ígérte: megvédi.
George Soros Quantum Fundja erre fogadott. 1992 szeptemberére mintegy 10 milliárd dolláros short pozíciót épített ki a font ellen. A logika tiszta volt: ha a rögzítés megtörik, óriási a nyereség; ha kitart, csak a hitelkamatot bukja. Aszimmetrikus fogadás, korlátozott lefelé, szinte korlátlan felfelé.
1992. szeptember 16-án, „fekete szerdán", a nyomás elszabadult. A Bank of England órákon át vásárolta a fontot, óránként akár 2 milliárd font értékben, a kamatot pedig egyetlen nap alatt 10%-ról 15%-ra emelte. Semmi nem segített. Estére a kormány megadta magát: a font kilépett az ERM-ből és szabadon lebegett, majd zuhant — körülbelül 15%-ot a márkához, 25%-ot a dollárhoz képest.
Soros aznap nagyjából 1 milliárd font profitot ért el, és „az ember, aki megdöntötte a Bank of Englandet" néven vonult be a történelembe. A kincstár a fekete szerda költségét később ~3,3 milliárd fontra becsülte.